Ez a felosztás nem orvosi kategória, hanem egy gondolati segédeszköz, amely segíthet átlátni, hol tarthatunk éppen a folyamatban.
Az első szakaszban a fókusz nem a mozgáson van, hanem a nyugalmon és azon, hogy megismerjük, hogyan reagál a test az adott állapotra. Ez az időszak sokszor rövidebb, mint gondolnánk, de kihagyása gyakran hosszabb távon okoz nehézséget.
Sokan ilyenkor egyszerű dolgokra figyelnek: az alvás minőségére, a fájdalom napi ingadozására, arra, hogy mely testhelyzetek kényelmesek és melyek nem.
Amikor az állapot engedi, néhány kíméletes mozdulat kerülhet elő — gyakran ülő helyzetben, alacsony intenzitással. A cél itt ritkán a fejlesztés, inkább a mozgástartomány megőrzése és a bizalom visszaépítése.
Ez a szakasz gyakran a leghosszabb. A hétköznapi tevékenységek — a lépcsőzés, a bevásárlás, a rövidebb séták — fokozatosan visszakerülnek a napirendbe. A lépcsőn való közlekedés gyakorlása jó példa arra, hogyan lehet egy hétköznapi mozdulatot tudatosan, apránként újratanulni.
Amikor a rutin már stabilnak érződik, a figyelem áthelyeződik a fenntarthatóságra. Ez azt jelenti, hogy időnként visszatekintünk: mennyire érezzük magunkat biztonságban, van-e olyan mozdulat, amit még mindig kerülünk, és szükség van-e újabb szakmai visszajelzésre.
Ez a négy szakasz nem mindenkinél ugyanabban a sorrendben vagy ütemben zajlik. Van, hogy visszalépünk egy korábbi fázisba — ez nem hiba, hanem a folyamat része.
Vedd fel velünk a kapcsolatot, ha általános kérdésed van a Casamo tartalmaival kapcsolatban.
